Tegnap voltam a háziorvosomnál gyomorvédő tablettát íratni. Nagyon jó volt vele beszélni, jól éreztem magam, egészségesnek és lelkesnek.
Kail nagyon édes, sokat lehet vele játszani és nagyon-nagyon ügyes. Mindig meg tud nevettetni. Arcsi gyakran eszembe jut, de nem vagyok már szomorú, Kailt sikerült nagyon megszeretnem. Mindenre fel tud mászni, éjszakánként mindig valami rosszaságot csinál, szereti, ha játszom vele, és előjön, ha azt mondom: gyere ide.
Nem lesz májusban koncert, de már annyira nem is zavarna, ha lenne, már nem annyira rémes a kinézetem. Az arcom egész normális, a hajam olyan, amilyen, de most el kezdtem szedni a HairClinic kapszulát, állítólag az jót fog tenni. Lehet, hogy befestem hétvégén, mert legalább hétvégente sapka nélkül szeretnék lenni. Lehet, hogy a festék annyit javít rajta. Vagy legalább szokom a sapka nélküliséget. Tegnap a fogorvosunkkal is találkoztunk (eszembe is jutott, hogy sürgősen el kellene mennem hozzá…), nagyon jó humora van, és egyszer már küzdött velem úgy, hogy fogcsiszolás közben sem voltam hajlandó levenni a sapkát, ami persze csak nehezítette mindkettőnk dolgát. Beszélgettünk akkor arról, hogy mi van velem, és nagyon kedves volt az asszisztensnőjével együtt. Szóval letekerte az autón az ablakot, és mosolyogva kiszólt, hogy na, mekkora már a haja? Én meg nagy vidáman: Már van egy centi! És április 7. óta nem szedek szteroidokat.
Új próbaterme van a zenekarnak, szerintem az is jobb, mint volt. Szóval most talán rendeződni látszanak a dolgok.
Majdnem elfelejtettem. Az énektanárom szerint mostanában szebb lett a hangom, teltebb, de ugyanakkor a magasak is könnyebben mennek.
