Nagyon régóta nem írtam, de nem is volt időm. Sok minden történt. Rengeteget dolgoztam, de most már legalább itt a megérdemelt nyári szabadság. A munkahelyemen is voltak változások, de remélem, ezek csak pozitív irányba vihetik a dolgokat. Tegnap próbáltunk az j dobossal. Másodszor. Holnap meg nagy-nagy koncert Pécsen. Így izgalmas az élet. Bízom benne, hogy összejönnek a dolgok. Meg megyünk Békéscsabára is a héten. Ha találok kisbuszt. A zenekar most elég sok időt lefoglalt, de talán szépen rendeződnek a dolgok. Olyan az arcom, mint amilyen volt teljesen. És fodrász vágta és csinálta a hajam 23-án. Bár elöl még nagyon-nagyon hullik, fogalmam sincs, hogy miért, de összeségében jól éz ki. Úgy mehetek színpadra, amilyen valójában vagyok. Ezt nagyon fogom élvezni. Voltam akupunktúrán. Ez úgy történt, hogy a kolleganőmmel be4zsélgettem, hogy nem tud-e valakit, aki a környéken Krisna tudatú rendezvényeket szervez. Erre kiderült, hogy az a természetgyógyász, akihez minden ismerősöm folyamatosan küldeni akart az elmúlt félévben, Krisna tudatú. Hetente csinál összejövetelt, ahol lehet mantrázgatni, beszélgetni, stb… én meg még a kórház óta nem voltam, pedig készültem. Kiderítettem a számát, hogy megkérdezzem, hol van ez az összejövetel, amikor lepasszolt az asszisztensnőjének, aki már elő akart jegyezni. Először szépen lepasszoltam a dolgot. Majd utána felhívtam, hogy egye fene, elmegyek, nézzen meg, aztán kiderítem azt, ami igazán érdekel. Már arra a hétre lett is időpontom. Sikerült odajutnom, megtalálnom, és abban bíztam, hogy úgysem lesz semmi érdekes. Bementem, rögtön Írisz diagnosztikával feltérképezet a dolgokat, elmondta, hogy hormonálisan nem vagyok rendben, zavaros a ciklusom, az immunrendszerem nagyon gyenge (később megbeszéltük, hogy valószínűleg a Medrol miatt), és kettő picike nyirokcsomót talált a bal oldali tüdőben. Nem is volt igazán időm tiltakozni, már ott hasaltam egy ágyon, ahol indiai füstölőillat volt, Krisna zene szólt, és a hátamba és a lábamba tűket böködött. Kaptam könyvet tőle, és megtudtam, hogy hová lehet menni. És kaptam egy nagyon szép Krisna képet, ami már ki is tettem a házi oltáromra. Az élmény hihetetlen volt. Nincsenek szavaim ahhoz, hogy elmondjam. Belülről jött a meggyőződés, hogy jó helyen vagyok, és ott kell lennem. Azóta már voltam kétszer. Folyamatosan csapongok a között, hogy higgyek-e benne, vagy csak fogadjam el, hogy véletlen egybeesés, de jobban érzem magam. Amiről talán írtam is, hogy időközönként úgy érzem, mintha levegővételnél valami zörögne bennem (mint tavaly nyáron), reggelente talán egy kicsit nehezebb. De amióta odajárok, ezt egyre ritkábban érzem. A térdem annyira fájt, hogy én már azt hittem, hogy már újra kiújul, és azért fáj. Most már sokkal jobb. Jövő héten még el tudok egyszer menni az ace-szint vizsgálat előtt. És nagyon bízom benne, hogy minden rendben. A következőt már sokkal jobban fogom viselni. Pszichológus, természetgyógyász, anyámtól távol, jó dobossal koncertek. Csak a párkapcsolatomat lenne jó rendezni. Olyan mély gödörben vagyunk, hogy innen nem tudom, hogy ki lehet-e mászni.
U.i.: Kail palacsintát lopott. Egy egészet. :-)
